Roff reformációja a környező falvakéval egy időre, 1560 tájára tehető. Lelkipásztorai közül ismertek:
| Időszak | A lelkipásztor neve |
| 1621 | Pereki János |
| 1640 táján | Varsányi Mihály |
| 1653 | Budai Bálint |
| 1674 | Vadászi Mihály |
| 1680 | Tolnai János |
| 1693 | Szerdahelyi András |
| 1702 | Keresztesi Péter |
| 1710–1711 | Enyedi Miklós |
| 1711–1716 | Dancsházi Benedek |
| 1716–1723 | Böszörményi György |
| 1723–1736 | Keresztesi Márton |
| 1726–1738 | Szoboszlai Péter |
| 1738–1739 | Sallós Benedek |
| 1739–1743 | Lepsényi Gergely |
| 1743–1746 | Endrédi Sámuel |
| 1746–1749 | Herczegszőlősi János |
| 1749–1752 | Kérészi Zsigmond |
| 1752–1754 | Pál Gergely |
| 1754–1760 | Oláh Mihály |
| 1760–1772 | Medjaszói Mihály |
| 1772–1783 | Gyarmati Ferenc |
| 1790–1791 | Bojti Pál |
| 1791–1792 | Czika Pál |
| 1801–1824 | Koczik Mihály |
| 1824–1829 | Jósa János |
| 1839–1873 | Kegyes József |
| 1874–1891 | Tóth Miklós |
| 1892–1902 | Török Imre |
| 1902–1904 | Lencz Géza |
| 1904–1906 | Juhász Sándor |
| 1907–1950 | Németh Vince |
| 1950–1954 | Szabó Dániel |
| 1954–1984 | Bajusz Gyula |
| 1985–1993 | Papp Sándor |
| 1993–1994 | Pusztai Sándor |
| 1994–2007 | Szopkó Tünde |
| 1997–2007 | Loment Péter |
| 2007-2012 | Halassy-Ferenc János |
| 2012.12.01- | Szabó Richárd |
Segédlelkészek voltak
| 1859 | Édes Vince | 1861–1862 | Kovács László |
| 1865–1868 | Ablonczi Pál | 1869–1871 | Tóth Miklós |
| 1873 | Török Lajos | 1872–1874 | Tripsó János |
| 1882 | Soós Lajos | 1882 | Fekete Gyula |
| 1885 | Szilágyi Sándor | 1885 | Vörös Zsigmond |
| 1886 | Patay Lajos | 1891 | Szondi Béla |
| 1899 | Biberaurer Richárd | 1905 | Gilicze Sándor |
| 1905–1906 | Adorján István | 1907 | Lengyel Imre |
| 1914–1917 | Vargha Zoltán | 1935 | Németh László |
| 1942–1943 | Laki Lajos | 1942–1943 | Vass Zoltán |
| 1943 | Forró Imre |
| TISZAROFF REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORAIRÓL |
| Nagytiszteletű Pereki János református lelkipásztor Úr „Az 1621. évi terménytized már név szerint említi Pereki János burai és roffi protestáns lelkész nevét. Az ellenreformáció vértörvényszéke 1658-1660-ban megidézte a roffi lelkészt is, aki csak úgy menekült meg, hogy a török hódoltság miatt nem jelent meg Pozsonyban.” Forrás: Településképi Arculati Kézikönyv-Tiszaroff 2017., 11.o., Egyházközségi archívum |
| Nagytiszteletű Varsányi Mihály református lelkipásztor Úr „Előbb Konyáron volt lelkész, de 1646–ban már Mezőtúron, s ott hunyt el 1560 táján. Felesége „Budai Bálint papságában egy vers Hímmel Varrott keszkenőt”–adott „Isten dicsőségére A.D. 1653” a roffi Ecclesiának.” Forrás: egyházközségi archívum |
| Nagytiszteletű Pál Gergely református lelkipásztor Úr „Nagytiszteletű Úr kezdte írni az anyakönyveket, és idősektől érdeklődve jegyezte le a korábban volt református lelkészek neveit. Innen Kunhegyesre, majd Nádudvarra, utána Tiszaszentimrére ment.” Forrás: egyházközségi archívum |
Nagytiszteletű Török Imre református lelkipásztor Úr „Török Imre református lelkész és esperes (1867–1952) Debrecenben született 1867. augusztus 1-jén, a debreceni Kollégiumban érettségizett 1885-ben, ott végezte a teológiát 1885 és 1889 között. Népiskolai tanítói oklevelet szerzett 1888-ban. Német és angol nyelvterületen, tanulmányúton volt Svájcban, Angliában, Skóciában, Finnországban és Amerikában. Házasságot kötött Szathmáry Ilonával 1893. szeptember 24-én, gyermekei: Ilona /1894/, Tibor /1896/ és Katalin /1901/. Szolgálatai: rendes lelkész Tiszaroffon 1892 és 1902 között, Kunhegyesen 1902–1904 között. Ezt követően Kisújszálláson szolgált 1904-től nyugalomba vonulásáig, 1942-ig. Tisztségei: a Nagykunsági Egyházmegyében: jegyző 1898-tól, tanácsbíró 1900-tól, főjegyző 1905-től, esperes 1917-től 1936-ig, örökös esperes 1936-tól, a Tiszántúli Egyházkerületben több bizottság tagja, rangidős esperesként püspök helyettes, konventi és zsinati tag és közigazgatási előadó. Igehirdetői és lelkipásztori valamint közegyházi szolgálatai mellett több közéleti megbízatást is betöltött. Munkája elismeréseként a magyar királyi főtanácsosi kitüntetést kapta meg. Művei: Egyházi Naptárakat szerkesztett, utazásairól írt kiadványokat, ezen kívül Imakönyvek, „Indul nagy utára”, „Ó könyörgést meghallgató”című könyvei jelentek meg. A „Szeretet” című képes egyházi újság szerkesztője 1905-től 1944-ig. Több egyházi újságba írt, néhány színdarab szerzője volt. Meghalt Budapesten 1952 márciusában, ott is temették el” Forrás: mek.oszk.hu |
| Nagytiszteletű Dr. Lencz Géza református lelkipásztor Úr Dr. Lencz Géza református lelkész, teológus, egyháztörténész „(ref., Vámospércs, Hajdú m., 1870. márc. 2. – Debrecen, 1932. ápr. 29.) Tudományos fokozatok: teológiai licenciátus, Bécs, 1899. márc. 18.; debreceni ref. kollégium hittud. akad. magántanára: 1902; bécsi tud. egy., protestáns teológiai intézet, teológia tud. doktora: 1907. júl. 15. 1899. jún. 18-án foglalta el állását a színreformátus faluban (Debreceni em.). Ezután Jász-Nagykun-Szolnok m.-be a hevesnagykunsági em.-be került át. 1902. júl.-tól Tiszaroff (5000 lelkes nagyközség 3000 reformátussal), 1904. febr.-tól pedig Mezőtúr város (25 000 lélekből 20 000 ref.) újvárosi gyülekezetének lelkésze. Közben, 1902-ben, a debreceni hittud. főiskolán megszerezte az akadémiai magántanári képesítést, 1907-ben pedig a bécsi egyetemen a teológiai doktorátust (Bocskai felkelése és a Bécsi béke című disszertációval). 1909-ben ötödmagával pályázott a püspökké választott Erőss Lajos helyére a debreceni teológiai akad. dogmatika tanszékére. A főiskola igazgatótanácsa első helyen jelölte, s a tiszántúli egyházkerület közgyűlése egyhangúlag megválasztotta 1909. szept. 1-től akadémiai nyr. tanárnak.” Forrás: Hit-Tudomány-Közélet, A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Kara (1914-1950) professzorainak életrajzi adattára és életútleírása, magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944 II., Összeállította: Kovács I. Gábor-Takács Árpád, ELTE Eötvös Kiadó 2014, 76-77.o. web: mek.oszk.hu |