Takácsné Varga Eszter óvodapedagógus-vallástanár
a Tiszaroffi Református Egyházközség hitoktatójának BIZONYSÁGTÉTELE
„Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. „ Róm.9:16
Elöljáróban szeretném tisztázni, a bizonyságtétel fogalmát, amely az Isten munkájáról szóló hitvallás az ember életében. Az út, amelyet bejárunk életünk folyamán, mindenki életében más és más, egy valami azonban közös, hogy soha nem járunk egyedül, még akkor sem, ha emberileg úgy tűnik, hogy magunkra maradtunk, mert velünk van az Örökkévaló Isten. Azonban mi vagy megértjük ezt, vagy nem akarunk tudomást venni róla.
Így történt ez sok évvel ezelőtt, 1995-ben, amikor Bartha Ferenc tiszafüredi lelkipásztor kettő évvel a nyugdíjba vonulása előtt megszólított és megkérdezte, hogy vállalnám-e a hitoktatást az óvodákban, akkor örömmel igent mondtam. S amikor 1997-ben Szűcs M Sándor az új tiszafüredi lelkipásztor, már a tiszafüredi Bán Zsigmond Református óvoda indítását tervezve vont be a munkálatokba, így lehettem engedelmes az Úrnak. Az életemben bekövetkezett változások megláttatták velem, a mélységeken is átívelő Isteni Szeretet ragyogását: „”Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8:28a) Majd az óvodák mellett az iskolai hitoktatást is megkaptam, miközben a DRHE hittanár-nevelő MA. Képzését végeztem. Amikor felkérést kaptam a Tiszaroffi és Tiszagyendai hitoktatásra, örömmel mondhattam igent a lelkipásztornak. Isten sokkal jobban tudja, hogy mi a terve az életünkkel: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”Jer.29.11. Sokszor gondoljuk mi másként a mi útjainkat, de lépteinket az Úr igazgatja:
Túrmezei Erzsébet: A szolgálat útja
Dicséri áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam;
Amit Ő művelt én velem, Amit Ő végzett rajtam,
Azt némán el nem hallgatom; Ki jártam könnyes utakon,
Csodáit zengem vígan, Hirdetem boldogan.
Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem!
Utamnak drága célja van, Betölti fénnyel lelkem:
A kincset széjjelosztani, és Róla jó hírt mondani!
Szolgálat boldog útja, Szent küldetésem ez.
Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő Hajnal,
Törölve fájó könnyeket, Harcolva búval-bajjal,
Míg utam Hozzád el nem ér, Hol nincs árnyék, eltölt a fény,
Mert színről színre látom Tündöklő arcodat.
Öröm volt számomra megismerni, azt a sok kedves embert, s azt a szeretetet, amelyet árasztanak felém, mind a gyülekezetben, mind az óvodákban és iskolákban. S a gyermekeket, akiknek szíve nyitott az evangélium igazságaira.
Hiszem, hogy Istennek terve van velünk, Ő valami nagyot akar tenni a mi életünkkel, ha mi engedelmesek leszünk az Ő akaratának. Két út van előttünk: az áldás és az átok útja (a keskeny és a széles út). Én hiszem, hogy itt mi mindannyian az Isten áldásainak akarunk birtokosai lenni, hogy megismerhessük az Ő kimondhatatlan szeretetét.