Tiszaroff község régen kb. 3 km-re Északabbra feküdt. Temploma ott vesszőfonatba vert sárból (paticsból). Ezt 1713-ban megjavítottak. A Tisza áradásai miatt azonban a falu áttelepült innen a „Telekrõl” a mai helyére. 1726-ban Borbély Mihály, az új földesúr már itt adja oda imaház részére a Rákócziak által építtetett magtárt, amit a nép „Rákóczi kenyeres háza” néven õriz ma is emlékezetében. Ezt az imaházat 1757-ben építik ki templommá, melynek során 1,5 méter-rel megmagasítják és 4,5 méterrel Kelet fele meghosszabbítják; két cintermet építettek hozza s a nyugati végében karzatot, mely a fiúk karzata. Mivel abban az idõben protestánsok tornyot nem építhettek, ezért azt csak 1762-ben külön királynõi engedéllyel építik „õrtoronyként.” Emiatt épült az külön a templomtól. Azóta mondjak, hogy „a templom jegyben jár a toronnyal.” A templomtest deli oldal középsõ ablakának felsõ négy szeme hatszögletes ólomkeretes öntött üveg 1757-bõl az eredeti üvegezésbõl való. Alatta a fal süllyesztett kiképzése jelzi, hogy ott eredetileg magtár-ablak volt. 1910-ben Domonkos Mihályné a templom körül piros és fehér virágú gesztenyefákat ültetett, egy részük még most is látható a templomkertben.
Mennyezete festett kazettás deszkamennyezet volt, amint az ma is látható a két cinteremben. Az orgona karzatának feljárója alatt lévő kőbe a következő van vésve: „AD DEI GLORIAM G.D. MICH. BORBEL S. FIERI CURAVIT LABORE INCOLARUM SUO PS ROFFIENSIS ANNOD. MDCCXXVI.”
A szöveg magyar fordítása: „Isten dicsőségére nemes Borbély Mihály úr Roff földbirtokkosának gondoskodásából készült a lakosság munkájával az Úrnak 1726. esztendejében.” Ez a szöveg arról tudósít,a mikor a Rákóczi-féle magtárt imaházzá alakítottá. 1757-ben ezt építették ki templommá.
A templom egykori bejárata feletti vörösmárvány tábla latin szövege: „DEO OPTIMO MAXIMO SACRUM HOC ORATORIUM ROFFIENSE SACROSANCTAE ET DIVIDUAE TRINITATIS CULTUI ET ADORATIONI DEDICATUM CLEMENTISSIMIME INDULGENTE AUGUSTISSIMA MARIA THERESIA IMPERATRICE AC REGINA HUGARIAE ET RELIQU. PRONCIPE OPT. FORTIFELIC MATRE BENIGN. PIISSIMA IN USUS ECCLECIAE HETVETICAE CONFESSIONI ADDICTORUM NOBILIS AC GENEROSA DOM. HELENA SZARKA PERILL. DOM. MICHAELIS BORBÉLY DE ROFF RELICTA VIDUA FILIIS SAMUELE MARTINO JOSEPHO ET BLASIO REM DILIGENTISSIME CURATIBUS LABORE AC OPERIS INCOLARUM LOCI EXTRUI CURAVIT A.P.C.N. MDCCLVII.”
A szöveg magyar fordítása: „Isten igen nagy jóságából ez a roffi Imaház, a szent és oszthatatlan Szentháromság tiszteletére és imádására szenteltetik a legkegyesebb, jóságos, felséges Mária Terézia császárnő, Magyarország királynője és a csatolt részek fejedelme kivánt bőkezűséggel, mint lejóságosabb Anya a Helvét Hitvallású Egyház használatára odaítélte nemes és nemzetes Szarka Ilona urnő, roffi Borbély Mihály úr hátrahagyott özvegye fiaival: Sámuellel, Mártonnal, Józseffel és Balázzsal az ügyet a legodaadóbb buzgósággal felkarolva, a helybeli lakosság munkájával és közreműködésével felépítette, Krisztus születése után az 1757. esztendőben.”
Az elsõ toronyóra felszerelése nem ismeretes, de azt 1818-ban már javították. A jelenlegi órát 1894. szerelték be. Az óra érdekessége, hogy a kismutató mutatja a perceket, a nagymutató pedig az órákat. A harangtoronyban három harang lakik: A nagyharang Súlya: 510 kg, hangja: Gisz. 1922-ben öntöttek a Buda-pesti Haranggyárban. Újraöntötte Szlezák Rafael Rákospalotán 1947-ben. A középsõ harang Súlya 225 kg, hangja: H. Az 1745-ben öntött harangot újraöntötte Szlezák Rafael Rákospalotán 1947-ben. Ehhez hangolták a másik két harangot. A kisharang Súlya: 118 kg, hangja: E. A Budapesti Haranggyárban ön-töttek 1922-ben. „A harangok idomacél jármokon függenek, a két kisebbet utólag emelték ki. A toronyórát és a kongatókat a Quasi Modo Kft. szerelte be, a harangvillamosítást Bukta András készítette, nyelvkötés nélküli, fékezős húzómágnesekkel szólnak.” – Bajkó Ferenc
Úrasztala A református templom Úrasztala belső részén a következő írás olvasható: „Ezen asztal készült, Kakuk László asztalos Mester úrnál, 1889. ben szep. 18. Készítete Schultz József Asztalos Segéd Jővök …1889. Szeptember 14.”
Az orgona 1882-ben épült az első orgona és karzata Jónás János, nagyváradi orgonaépítő keze munkája nyomán. „Csuszka” rendszerű volt, pedálos, 8 regiszteres. A jelenlegi orgonát, mely kétmanuálos villanyfújtatós, pedálos 16 regiszteres, 1941-ben építette Barakovics János rákospalotai orgonaépítő mester. A késő-barokk orgonatípust Herczegh László, a gyülekezet akkori rektora állította össze. „Ezen orgona Németh Vince lelkészkedése, Gróf Waldeck Hubert fõgondnoksága alatt épült újjá az 1941- évben. Az orgonát a Tiszaroffi Református Egyház fõgondnoka: Gróf Waldeck Hubert Úr õméltósága Isten dicsõségére és Istenben boldogult kisfiának: Gáborkának emlékezetére.”
A Szószékkorona A Szószékkorona történetével kapcsolatosan szükséges megemlíteni Pál Gergely prédikátort, aki a következőket írta a Telken lévõ templomról az anyakönyvbe: „Az elsõ Templomba a prédikáló szék felett lévõ Koronán ez az írás olvastatik: Az Ezerhétszázban Tizen Harmadikba Ecclesiájának lõn Respiriumja, Az Isten Házának lévén sok Romlása, Akit Ujjítani szivesen kivána. Feõ Bíró Pap János Roffi Familia, Az Isten Házának Hív Procoratora, Maga költségével Curálta Melyrõl Kegyességét híven megmutatta.”
Cseppentõ Miklós Tiszaroff Története c. könyve szerint 1713-ban a régi templomot, mely az úgynevezett Telken épült, felújították és ekkor készült el az elsõ szószékkorona is. Azóta ez az elsõ szószékkoronája a református templomnak.